TÚRA LEÍRÁSA

Sétánkon a magyar folyam- és tengerhajózás történetébe és aktualitásaiba nyerünk bepillantást, feltárva egyebek között az olyan egzotikumokat, mint hogy miért és hogyan lett Budapest tengeri kikötő, s miért az ma is.

A Duna Európa második legnagyobb folyója és Budapest természetes sugárútja. Sétánkon – ha nem is a vízen, de a város vízparti területein járva – felidézzük az itt lakók folyóval és tengerekkel való kapcsolatát.

A hajózás – annak ellenére, hogy Budapest a Nemzetközi Duna Bizottság székhelye (ez az egyetlen ENSZ szakosított szerv, amely Magyarországot választotta székhelyül) – jellemzően nem része a magyar identitásnak, s ma már az sem közismert, hogy ez nem volt mindig így. Alig száz esztendeje még az Ausztriával közös haditengerészet Európa hatodik, s a világ nyolcadik legerősebb ilyen katonai alakulata, a kereskedelmi tengerészet honi kikötője, Fiume (a mai Rijeka) a világ tízedik legnagyobb kikötője volt, a Dunán közlekedő magyar lobogójú hajóállomány pedig mennyiség és minőség dolgában dobogós helyen állt Európában. A hajózásban és a hajózásért dolgozó legénység, tisztviselők, mérnökök, iparosok szaktudása a világ élvonalába tartozott. Ennek köszönhető, hogy az első világháború után tengerpartját vesztett ország fővárosában még az 1990-es években is tengeri (!) hajókat gyártottak.

A városon máig látható nyomot hagyott a hajózás, s aki hozzáértéssel vezérli lépteit, ma is találkozhat e korszak rendhagyó emlékeivel abból az időből, amikor még ténylegesen Budapest volt a Duna fővárosa. A rakpartok ma már csak zsúfolt és szennyes autópályák a folyóparton, ahol egykor élénk hajósélet zajlott: Vidéki kofák érkeztek a folyóparti városokból és falvakból portékáikkal a pesti Vásárcsarnokokba, sietős utasok indultak Bécsbe vagy épp Belgrádba a vasút kiépülte előtt a mainál jóval bizonytalanabb szárazföldi utazás helyett a tágas, gyors és kényelmes gőzhajókat választva. A rakpartokon tárházak és nagy hajótársaságok palotái emelkedtek…

Sok évtized múlt el, s a magyar hajózás szinte észlelhetetlenül csekély méretűre zsugorodott azóta, ám az épületek – mint a tágas világ izgalmas történeteit mesélő magányos turisták – itt maradtak. Velünk. Vajon megértjük és megszeretjük őket? Végigjárva e rendkívüli történetek nevezetes helyszíneit mindenesetre új életre kelhet minden történet, amelyről a Kék Duna rakpartot csapdosó, rejtelmes-szépen csillogó hullámai mesélnek.

Sétánkat a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületének (www.hajosnep.hu) - az ország legrégebbi (1911-es) alapítású és ma is működő hajózási hagyományápoló civil szervezetének - elnöke vezeti, aki az egyesület működése során összegyűjtött információkat osztja meg az érdeklődőkkel.

A Kulturális Örökség Napjai az Európai Örökség Napok magyarországi eseménysorozata, amelyet immár ötven országban rendeznek meg évről évre.

További információ: www.oroksegnapok.gov.hu