Ha sokat jársz Budapesten, főleg a belvárosban, biztosan szemet szúrt már egy furcsa felirat: „CIPOE”. Ott virít háztetőkön, hidakon, aluljárókban, sőt még néha villanyoszlopokon is. Először csak legyintesz, aztán egy idő után elkezdesz gondolkodni: Mi ez? Ki csinálja? És miért pont ezt a szót? Na, most kicsit mélyebbre ásunk ebben a városi rejtélyben.
Hogyan kezdődött, és miért lett ilyen sok?
A „CIPOE” már több mint húsz éve jelen van a városban. Nem egy új keletű hóbort, inkább olyan, mint egy városi szellem, ami mindig ott van a háttérben. Először csak elvétve bukkant fel itt-ott, aztán egyre több helyen lehetett látni, most meg már szinte nincs olyan belvárosi utca, ahol ne lenne legalább egy.
A legérdekesebb az, hogy sokszor elérhetetlen helyeken jelenik meg: magas falakon, tetőkön, hidak ívén. Ez nem a „csak úgy odafirkálok valamit” kategória. Aki ezeket felfesti, annak van technikája, tapasztalata, sőt: nem kevés bátorsága is.
A stílus sem mindig ugyanaz:
- Az egyszerű, talajszinti tagek többnyire fekete vagy szürke színűek.
- A nehezen megközelíthető helyeken viszont sokkal kidolgozottabb, színes verziók is láthatók.
Ez arra utal, hogy lehet, nem csak egyetlen emberről van szó… vagy ha mégis, akkor ez az illető nagyon komolyan veszi, amit csinál.
Mit gondol róla az internet népe?
Ahogy az lenni szokott, az online fórumok sem hagyták szó nélkül. A Redditen például külön threadek szólnak a „CIPOE”-ról, ahol mindenki próbálja megfejteni a rejtélyt.
Ezek a főbb elméletek:
- Egyetlen ember műve, aki következetesen „aláírja” a várost.
- Többen másolják az eredetit, így lett belőle mém.
- Valamilyen figyelemfelkeltő, provokatív üzenet: mintha azt mondaná, „itt vagyok, figyelj rám!”
És persze ott van az is, hogy talán nincs mögötte semmi extra. Lehet, hogy pont az a poén, hogy teljesen értelmetlen… de mégis mindenki beszél róla.
Művészet vagy rongálás?
Ez a kérdés mindig előjön, ha graffitiről van szó. Van, aki szerint a „CIPOE” igazi művészi gesztus, más viszont azt mondja: ez semmi más, csak falfirka. A támogatók szerint ez a városi művészet egyik formája, ami színt visz a monoton betontengerbe. Az ellenzők szerint ez rongálás, ami elcsúfítja a köztereket, ráadásul illegális is.
A hatóságok eddig nem nagyon reagáltak hivatalosan. Nincs büntetés, nincs közlemény, nincs „nyomozás”. Ez persze csak még rejtélyesebbé teszi az egészet.
Na de mit jelent az, hogy „CIPOE”?
Itt jön a sztori egyik legbizarrabb része. A szó úgy van írva, hogy „CIPOE” – mintha „cipő” lenne, de mégsem. Egyesek szerint úgy is kell ejteni, ahogy le van írva: „cipoe”. Mások „cipó”-nak mondják, ami szintén teljesen más jelentést adna neki.
A dolgot tovább bonyolítja, hogy Azahriah 2024-ben kiadott egy dalt „CIPOE” címmel. A szám nem magyarázza meg a graffiti eredetét, de sokan úgy érzik, hogy valahogy mégis kapcsolódik hozzá – ha más nem, hangulatában vagy szimbólumként.
Ez megint csak ráerősít a legendára: ha már a popkultúrába is bekerült, akkor tényleg nem lehet akármi.
Egy szó, amitől Budapest kicsit más lett
Bár a „CIPOE” eredetéről és jelentéséről még mindig csak találgatni tudunk, egy dolog biztos: hatással van a városra és az emberekre. Nem minden graffiti tudja ezt elmondani magáról. Valamiért működik. Lehet, hogy azért, mert ott van mindenhol, lehet, hogy azért, mert senki sem tudja, mit jelent. De az is lehet, hogy pont az a lényeg, hogy nem lehet megfejteni.
És míg más tagek jönnek-mennek, a „CIPOE” marad – mint valami városi talány, amit lehet szeretni vagy utálni, de közömbösnek lenni iránta szinte lehetetlen.
