A történelem során a kávéházak többek voltak egyszerű vendéglátóhelyeknél: az ihlet, az alkotás, a társadalmi eszmecserék színterei. A 19–20. századi Magyarországon különösen igaz volt ez, hiszen az írók, költők és művészek kedvenc kávéházaikba vonultak vissza, hogy alkossanak, vitázzanak vagy csak egyszerűen inspirálódjanak.
De vajon ha ma élnének ezek az alkotók, hol kortyolgatnák presszókávéjukat? Egy specialty kávézóban? Egy barista bolt mellett? Járjuk körbe együtt a múlt és jelen találkozási pontjait – egy csésze kávé mellett.
A kávéház mint inspirációs tér
A kávéházak nem csupán étellel és itallal szolgáltak, ezek az intézmények valóságos szellemi központként működtek. A századfordulón Budapest utcái tele voltak elegáns, márványasztalos kávézókkal, ahol a kor legnagyobb elméi találkoztak. A kávé illata összefonódott a frissen nyomtatott napilapok tintájával, az asztalokon kéziratok, galacsinná gyűrt verssorok hevertek, és valahol mindig szállt egy cigarettafüstbe burkolt szóvicc vagy szellemes eszmefuttatás.
A kávéház nem csupán helyszín volt, hanem atmoszféra: a nyüzsgő pincérek, a háttérzene nélküli morajlás és az egymás mellett elhaladó gondolatok tökéletes környezetet biztosítottak a kreatív munkához.
Ady Endre és a New York kávéház
Ady Endre egy korszak meghatározó költője, illetve a New York Kávéház legendás törzsvendége is volt. Ez a pazar, neobarokk stílusú hely méltán érdemelte ki a „világ legszebb kávéháza” címet, és nem véletlen, hogy Ady itt találta meg azt az alkotói közeget, amit máshol nem. A „Holnap” költői és a Nyugat szerkesztői gyakran gyűltek össze a márványasztalok körül, s egy-egy fekete mellett születtek a magyar irodalom legfontosabb vitái és új irányzatai.
A legendák szerint Ady-nak külön asztala volt, amit mindig számára tartottak fenn, akár napokon át is, ha éppen vidéken volt. Ma a New York Palota újra régi fényében tündököl, a turisták és irodalomkedvelők zarándokhelyévé vált.
Kosztolányi Dezső és az EMKE
Az EMKE Kávéház a századforduló egyik legfontosabb irodalmi központja volt, ahová Kosztolányi mellett Karinthy Frigyes és Déry Gyula is gyakran betértek. Ez a hely kevésbé volt hivalkodó, mint a New York kávéház, de annál családiasabb légkört biztosított a beszélgetésekhez, vitákhoz, és persze az íráshoz. Kosztolányi a megfigyelés mestere volt, és az EMKE-ben ülve, a járókelőket nézve sokszor egész karaktereket alkotott meg.
A hely mára átalakult, de a tér most is őriz valamennyit a régi hangulatból. A környéken egyre több modern kávézó nyílik, ahol könyvek és kávé kéz a kézben járnak. A mai EMKE-élmény talán más, de a lényeg – a beszélgetés, a gondolkodás, az inspiráció – tovább él.
Karinthy Frigyes és a Hadik
A Hadik kávéház neve egybeforrt Karinthy Frigyes nevével. Ez volt az az ikonikus hely, ahol a „kávéházi bölcsészek” szellemi otthonra leltek. Karinthy humoros, ironikus stílusa szinte természetes módon kapcsolódott össze a Hadik intellektuális, mégis oldott légkörével. Itt zajlottak az irodalmi csörték, a legendás sakkpartik, és itt formálódott a 20. század első felének irodalmi élete.
A Hadik néhány éve újranyitott, és nevében, valamint szellemiségében is megőrizte az eredeti értékeket. Irodalmi estek, beszélgetések, zenei programok várják az érdeklődőket, miközben a kávé minősége is modern szintre emelkedett.
A mai „kávéházak” – kortárs párhuzamok
De hol ülnének ma Ady, Kosztolányi vagy Karinthy? Talán egy specialty kávézó skandináv minimalista enteriőrjében, ahol flat white mellett vitatkoznának posztmodern irodalomról. A mai „kávéházak” már nem csak helyek, hanem élmények: irodalmi estek, open mic események, könyvbemutatók és kávékóstolók formájában kínálnak teret az alkotásnak.
A barista bolt új szerepben tűnik fel: eszközöket árul és kávékultúrát formál. Az otthon is egyre gyakrabban válik „kávéházzá”, ahol minőségi kávé, egy jó könyv és egy kis zene inspirálóbb lehet, mint egy zajos belvárosi hely.
