Kevesen vannak, akik annyira mély nyomot hagytak a filmtörténetben, mint Lugosi Béla. Bár hazájában hosszú évtizedeken át méltatlanul kevés figyelem övezte, nemzetközi hírneve tagadhatatlan. Ő volt az a magyar színész, aki a hollywoodi filmipar egyik legikonikusabb figurájává vált, neve összeforrt Drakulával, és öröksége ma is élő része a popkultúrának. De hogyan lett egy temesvári születésű magyar színészből az amerikai horrorfilmek koronázatlan királya?
A korai évek: Temesvártól Hollywoodig
Lugosi Béla 1882-ben született Lugoson, az akkori Magyar Királyság területén. Eredeti neve Blaskó Béla Ferenc Dezső volt. Már fiatal korában vonzotta a színház világa, és noha kezdetben nem kapott formális színészi képzést, autodidakta módon képezte magát. Pályafutása a magyar színpadokon indult, játszott Debrecenben, Szegeden és természetesen Budapesten is. Már ekkor kiemelkedett markáns megjelenésével, mély hangjával és intenzív színpadi jelenlétével.
Az első világháború után politikai okokból elhagyta Magyarországot. Előbb Németországban próbálkozott a filmes karrierrel, majd 1920-ban emigrált az Egyesült Államokba. Kezdetben New Yorkban, a magyar emigránsok körében játszott, és csak lassan jutott be a hollywoodi filmiparba. De amikor végre megkapta a lehetőséget, nem is akármilyen szerepben mutatkozott be: Drakula grófként.
Drakula és a világhírnév
Lugosi neve örökre összefonódott Bram Stoker halhatatlan vámpírfigurájával, amikor 1931-ben eljátszotta a gróf szerepét az Universal Pictures „Dracula” című filmjében. Ez a szerep nemcsak Lugosi pályájának, de az egész horrorfilmes műfajnak is mérföldköve lett. Kiejtésében ott visszhangzott a magyar akcentus, tekintete fagyos és átható volt, mozgása pedig egyszerre volt elegáns és félelmetes – ezek tették igazán emlékezetessé az alakítást.
Lugosi Drakulája nem csupán egy filmes karakter lett, hanem maga a vámpír archetípusa. Az ő megformálása nyomán alakult ki az a sötét, karizmatikus, hipnotikus figura, amit később annyian próbáltak utánozni. Bár a film technikailag nem volt tökéletes, Lugosi játéka önmagában is kultikus státuszt adott neki.
A horror műfaj foglya
Drakula sikere után Lugosit egyre inkább horrorfilmekben foglalkoztatták. Játszott többek között a „White Zombie” (1932) című filmben, amelyet sokan az első amerikai zombifilmnek tartanak. Ebben a filmben egy haiti varázslót alakít, aki az élőhalottakat irányítja – ez a szerep is hozzájárult mitikus hírnevének megerősítéséhez.
Később olyan filmekben tűnt fel, mint a „Murders in the Rue Morgue” (1932), az „Island of Lost Souls” (1932) vagy a „The Raven” (1935), ahol gyakran dolgozott együtt Boris Karloff-fal, a Frankenstein szörnyet megformáló színésszel. Noha a két színész nem volt baráti viszonyban, párosításuk mindig nagy közönségsikert aratott.
Sajnos azonban Lugosi karrierje megrekedt a horrorfilmek világában. A stúdiók egyre inkább típusfigurákra osztották, és nem adtak neki lehetőséget más műfajokban való kibontakozásra. Ez nemcsak szakmailag volt frusztráló számára, de anyagilag is megviselte.
Az alkony és az Ed Wood-korszak
A negyvenes évekre Lugosi népszerűsége alábbhagyott, és anyagi nehézségekkel küzdött. Kábítószer-függőséggel is meg kellett küzdenie, amit végül nyilvánosan vállalt és kezelést keresett. Ebben az időszakban került kapcsolatba Ed Wood függetlenfilmes rendezővel, akinek ma már kultikusnak számító filmjeiben, például a „Bride of the Monster” (1955) és a „Plan 9 from Outer Space” (1959) című alkotásokban szerepelt. Ezek a filmek technikailag gyengék voltak, de Lugosi jelenléte még ezeknek is különös aurát adott.
Bár sokan úgy vélik, hogy ezek a filmek méltatlanok voltak korábbi munkásságához, mások szerint épp ezek a szerepek tették halhatatlanná. Lugosi utolsó filmes munkái egyfajta szimbolikus búcsút is jelentettek: a régi horrorfilmek kora leáldozott, de ő ott volt az utolsó pillanatokban is.
Emlékezete és öröksége
Lugosi Béla 1956-ban halt meg, és végakaratának megfelelően Drakula-jelmezben temették el. Ezzel is jelezni kívánta, hogy az életműve szorosan összefonódik a híres vámpírfigurával. Bár a halála után évtizedekig kevéssé méltatták Magyarországon, az elmúlt időszakban egyre több figyelem övezi életét és munkásságát.
Hollywoodban ugyanakkor mindig is tisztelték. A csillaga ott van a Hírességek Sétányán, filmjeit rendszeresen vetítik a klasszikus filmek fesztiváljain, és a horrorfilmes rendezők, színészek szinte mind említést tesznek róla, mint inspirációról. Tim Burton például külön filmet szentelt neki Ed Wood életén keresztül, ahol Martin Landau Oscar-díjat is nyert Lugosi megformálásáért.
Magyarországon is elkezdődött Lugosi újrafelfedezése. Szobra áll Lugoson, a nevét viseli több filmes rendezvény, és egyre több dokumentumfilm, cikk és könyv foglalkozik vele. A hazai filmes közeg is egyre inkább felismeri, hogy ő volt az első magyar világsztár a hollywoodi filmiparban.
Lugosi öröksége több, mint filmográfia. Egy korszakot, egy stílust, egy karaktert testesít meg, és emlékeztet arra, hogy egy tehetséges színész, még ha távol is kerül szülőföldjétől, örökre képes nyomot hagyni a kultúrában.
